A Hős utcától Csenyétéig

Híre ment, hogy a kormány döntött,  pontot kell tenni a Hős utcai áldatlan állapotok végére, 2,1 milliárd forintot biztosít Kőbányának, hogy felszámolhassák a Hős utcai zűrzavart. Nem jártam sose a Hős utcában, amit a tévéknek köszönhetően láttam belőle, az is pont elég volt, hát tényleg borzasztó, aztán az embernek egyből az jut eszébe, hogy 2,1 milliárdból azt ott el lehet rendezni? Az semmi pénz a probléma nagyságához képest, és persze azonnal a minden másra elherdált tíz- és százmilliárdokra gondolunk, hogy mennyi fontos és értelmes dolgot lehetett volna és lehetne azokkal a pénzekkel kezdeni. Mert azért ne legyenek kétségeink, rengeteg sok Hős utca van kishazánkban. Aztán Sváby műsorában is mutattak egy kis helyzetjelentést Csenyétéről, mint elhangzott, a legszegényebb magyar falu, elvitt a stáb egy doboznyi édességet, amit egy fővárosi középiskola diákjai adtak össze kimondottan a csenyétei gyerekeknek. Azt is mutatták, amint élelmiszercsomagokat oszt valami alapítvány, sorban állt az egész falu, magától értetődő természetességgel vették át a csomagokat, nekik erről szól az életük, néha jön a szállítmány és akkor érkezik valami adomány. Az egész faluban lehet összesen nyolc-tíz ember, akinek van munkája, a többiek az ég tudja, miből élnek, jó, gyerek tengernyi sok van, a családi pótlék jelenthet valami biztos jövedelmet, meg talán némi segély, de még elképzelni is képtelenség, hogyan tudnak ott létezni emberek. Riporter bemegy egy házba, az egész egy helyiség, csoda, hogy nem dől rájuk,  akkora ablak van rajta, mint egy lőrés, és gyakorlatilag nincs benne semmi, csak egy tűzhely-féle látszik, ég benne a tűz. Okosakat kérdez, például, hogy hol szokta fürdetni a gyerekeket? A háziasszony válaszol, hát van egy teknőféle, abban. Persze víz sincs a házban, de még az udvarban se, valahol a távolban kéklik egy közkút. Vécé kint van? Kiderül, kint sincs. Hát akkor hogyan oldják meg? Ott kint a kertben, így a válasz. A kert attól kert, hogy kívül van

Eközben harsog a médiából, hogy egyre szebb a jövő, nőnek a bérek, csökkennek az adók, a családi kedvezmények már az egekben, Deutsch előadja, hogy idén is milliárdok maradnak a zsebünkben, mert csökken az internet áfája. Az ország fejlődik, illetve az ország egy része, de van egy kicsit sem elhanyagolható része, amelyik már annyira mélyen van, hogy lejjebb már nem kerülhet. Valóban szörnyű az egészségügy helyzete, az oktatás helyzete, és sorolhatnánk, de a legszörnyűbb mégis az, hogy irgalmatlanul sokan élnek állati sorban, és talán már a 24. órán is túl vagyunk ahhoz, hogy hozzálássunk ennek a borzalomnak a rendbe tételéhez. Nem adományokra van szükség, ehhez kevés a Mikulásgyár, kevés a sok civil szervezet, ehhez egy normális kormány kellene, amelyik végre szembe mer nézni ezzel a gonddal és meghirdet egy cselekvési programot, mert ezt meg kell oldani. Sokba fog kerülni? Nyilván, de ezt nem lehet megúszni. Nem lehet okosakat mondani, hogy miért nem dolgoznak, meg miért van annyi gyerekük, meg miért nem művelik a kertet, nem elég csirkéket meg malacokat osztogatni. Ezek üres szavak, semmire nem jók. Tenni kell most már végre, mielőtt akkorára nő a nyomorúság, hogy végképp beleragadunk.