Minden kezdet nehéz

Nagyon kezdő vagyok ezen a felületen. Bloggerként nem vagyok újonc, eddigi törzshelyemet, a Nolblogot valamilyen titokzatos ok miatt felszámolják. Mostanáig nem kerestem másik helyet, láttam sokféle javaslatot, de egyik se ejtett rabul, itt viszont mintha esélyt látnék arra, hogy akár otthon is érezhetem magam. Egészen biztosan ügyetlenkedni fogok kezdetben, de talán belejövök idővel, ha meg nem, hát többet is veszített már a világ. Sablont is kellett volna választanom, de elmulasztottam, nem tudom, utólag lehet-e pótolni, majd kiderül.
Nem ismerem az itteni társaságot, azt se tudom, hogy van-e itt társaság vagy teljesen esetleges a látogatók érkezése. Egyelőre tehát csak puhatolózom, ez most egy próba, ha sikerrel járok, folytatom.

Mindenkinek van egy álma...

Nekem kettő is volt, de most már sajnos, csak egy maradt. Barátném meséli, hogy a lányáék találtak valami nagyon kedvező árú, akciós repülőjegyet Havaii-ra, és mivel tavaly házasodtak, de nászúton még nem igazán voltak, úgy döntöttek, hogy ez lesz a nászútjuk. Időközben persze kiderült, hogy nem véletlenül voltak azok a jegyek annyira olcsók, mert amikor nézegették, hogy hol lehetne megszállni, enni, kiderült, hogy annyira brutálisan drága minden, hogy már-már megfizethetetlen. Most el kell dönteniük, hogy vagy a kedvezményes jegyet választják, vagy veszni hagyják. Eladni ugyanis már nem lehet. Ha utaznak, akkor viszont a gatyájukat is kosztra-kvártélyra fogják költeni, hacsak nem úgy döntenek, hogy egész idő alatt a tengerparton fognak lakni a homokban és bogyókat, gyökereket enni.
Alaposan kibeszéltük a témát, aztán mondom, hogy nem is értem, miért ilyen divatos helyekre szeretnek utazni az emberek. Ha már mindenképpen utazni akarnék, én feltétlenül Izlandra utaznék, láttam képeket a földből kilövellő gőzről, azt szívesen megnézném közelről. Erre kiderült, hogy a legjobb helyen mondtam ezt, a barátném ugyanis - lányostul - néhány éve volt Izlandon. Elmesélte hát az utazását.
Májusban jártak ott, abban a hiszemben, hogy akkor már ott is tavasz van. Ehhez képest borzasztó hideg volt, négy napig tartott a kaland, mindvégig szakadt az eső és tombolt a vihar. Egyszer elvitték őket megnézni az ominózus gőzölgéshez, de pont akkor az istennek se akart gőzölögni, mert az nem olyan, hogy folyamatosan pipál, hanem hol pöffent, hol nem, és akkor éppen nem pöffentett. Jártak az ottani tengerparton is, fekete sziklák szegélyezik, ettől a víz is feketének tűnik, az ég is borult volt, hát valahogy így képzeli el az ember a poklot. Amúgy kopár az egész sziget, sehol egy zuzmó, viszont szerencsére nem nagy, néhány nap alatt az unásig megismerhető, főleg, mert gyakorlatilag nincs rajta semmi. Valamilyen titokzatos oknál  fogva mégis élnek ott emberek, érdekes lenne megkérdezni őket, vajon mi vonzót találnak azon a sivár vidéken. Valami oka biztosan van, ha nem mentek még mind világgá.
A lényeg az, hogy miután megkaptam a kiképzést Izlandról, oda már nem szeretnék menni. Maradt még Szicília. Ezt most ki is beszélem, és ha netán most jön valaki és elmeséli, milyen borzasztó hely az is, akkor itt maradok álmok nélkül.