Bevallom, sokáig nem is hallottam erről a Spéderről. Néhány héttel ezelőtt egy kormányszóvivői tájékoztatón kezdte el valaki feszegetni a Spéder-kérdést valami pénzszállítás kapcsán. Még a neve is ismeretlenül csengett számomra, először Spílernek értettem, na de az utóbbi időben annyit hallok róla, hogy kezd a könyökömön kijönni. Merthogy szegény Spéderre megadták a kilövési engedélyt. Most már tényleg a kelleténél többet tudok róla, például, hogy Lázár jóbarátja, tán szomszédja is, aki egy volt a mi kis félisteneink közül, na de most őt is utolérte a sorsa, már megkapta a sugallatot a célzóstáb, hogy a sarkára kell irányozni.
Most tele van vele az internet, mert neki maholnap vége lesz, a vagyonvesztése mellett (ami ráadásul másokat is érint, mert bankja is van szegény embernek) előbb-utóbb az Indexből is kiforgatják. Mit is tegyen a földi halandó ilyen hírek hallatán? Kezdjem sajnálni Spédert talán? Azért annyi fantáziám még nekem is van, hogy odáig nem kellene elmerészkednem, hogy szánakozzak, az ilyen Spéder-félék nem úgy mennek tönkre, mint te vagy én, hogy földönfutó leszel, ők valahogy úgy esnek ki az isten kötényéből, hogy még véletlenül se üssék meg magukat. Csak annyira vesztesek, mint afféle száműzött király, aki elvesztette ugyan a trónt, de azért a javak tetemes része biztos helyen van, amiből futja neki a holtomiglan tartó trónkövetelésre.
Szóval Spéder most fölzárkózott Simicska mellé, eggyel több kegyvesztett a palettán, na de vannak még bőven a húsosfazék mellett, nagy a tolongás, most pláne, mert a hagyomány szerint a hűtlenségi perek áldozatainak javait elnyerhetik a kegyencek. Attól persze nem kell tartanunk, hogy egészen véletlenül nekünk is leesik valami a nagy osztozkodásban, mint ahogy bennünket nem fenyeget az a veszély sem, hogy úgy járunk, mint Spéder vagy Simicska.
Pedig most éppen azt fejtegetik itt-ott, hogy a Spéder-jelenség tulajdonképpen üzenet a társadalomnak. Azt mondta Csintalan ma este, hogy ez az üzenet az egész társadalomnak szól, azt kell belőle érteni, hogy senki sincs biztonságban, mert ha megneheztel ránk a hatalom, mi is úgy járhatunk, mint a Spéder. Hát ezen csaknem elkezdtem nevetgélni. Ha valakin eluralkodna az aggodalom és félve nézne körül, hogy ugyan mikor fog ő is úgy járni, hát ezennel megnyugtatom, hogy a hatalom jóvoltából nekünk nem nagyon van félni valónk, köszönhetően annak, hogy összes javaink nem érnek fel egy ilyen Spéder-féle kutyaóljának értékével, csekély a valószínűsége, hogy bárki számára kihívást jelentene, hogy bennünket mindenünkből kiforgasson.
Ami persze nem jelenti azt, hogy biztonságban vagyunk, Valóban üzenget a hatalom, ráadásul nem most kezdett üzengetni, már jó ideje kapjuk a félre nem érthető üzeneteket, talán végre ideje lenne megérteni. Nem attól kellene félnünk, hogy úgy járunk, mint Spéder vagy Simicska, hanem hogy úgy fogunk járni, sőt, még rosszabbul, ahogyan már évek óta járunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése