Az esetnek nincs országos jelentősége. Sőt, egyáltalán nincs jelentősége, hacsak az nem, hogy jól példázza, hogyan fosztogatja a közös kasszát az, aki helyzetbe kerül. Tulajdonképpen szót se érdemelne a hír, hogy egy város képviselő-testületének fele elutazott több napra Münchenbe, hogy részt vegyen egy konferencián. A téma a szennyvízkezelés és a hulladékgazdálkodás. Meghívták őket, hát elmentek. Természetesen közpénzen. Hogy mit kerestek ott, nem kérdezi senki. Pedig megkérdezhetné.
Az önkormányzatok már nem foglalkoznak se a szennyvízkezeléssel, a hulladékgazdálkodás se hozzájuk tartozik már, ezzel az erővel a balettáncosok szakmai tanácskozásán is részt vehettek volna. Értelme semmi, haszna semmi, viszont vélhetően jól érezték magukat. Költségeiket a közösség fedezte, még csak nem is került borzasztóan sokba, hiszen csak ide, a szomszédba utaztak, ezzel az erővel rendezhették volna ezt a konferenciát Új-Zélandon is. Az elszámolás nyilván rendben van, nincs az az ellenőrzés, amely hibát találna benne.
Jönnek és mennek a delegációk. A legalsóbb szintektől a legmagasabbakig. A résztvevők tapasztalatokat szereznek, olyan tapasztalatokat, amelyekre se nekik, se másnak soha semmi szüksége nem lesz. Meg se fordul a fejükben, hogy egy-egy ilyen lehetőségre nemet is lehetne mondani. A költségvetésben van rá fedezet.
Eközben persze van, amire egyre kevesebb jut. Mert jól kell gazdálkodni. meg kell nézni, mire mennyit költünk. A sérült gyerekek korai fejlesztésének támogatását például drasztikusan csökkentette a település, szó nem érheti a ház elejét, elvégre nem kötelező, hanem önként vállalt feladata az önkormányzatnak. Ha nem telik rá, hát nem telik.
Rendet kellene már tenni a közpénzek terén. Legyen szó akár a legfelső szinten elkótyavetyélt milliárdokról, akár a legalsóbb szinteken eltapsolt milliókról. Mert ez is, az is a közösségé, amit sokkal jobban kellene felhasználni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése