Iványi Gábor már megint kiviselte magát. Látogatást tett a déli határnál lévő tranzitzónában, hogy felkeresse az ott várakozókat. Ha már ment, nem ment üres kézzel, olyasmit vitt, amire igencsak nagy lenne a szükség, egyebek mellett négy mobil wc-t szeretett volna letenni, de a helyszínen kiderült, ez nem lehetséges.
A várakozók - nevezzük őket így - nem állampolgárai se a magyar, se a szerb államnak, egy igen ügyes megoldással sikerült olyan helyet találni számukra, ahol senkinek sincs velük szemben semmiféle kötelezettsége. A senki földjén jár nekik a levegő, a világosság, azon felül semmi, úgy oldják meg az életüket, ahogy tudják. Nyilván megoldják, az ember találékony. Emellett persze vannak arra kijelölt karitatív szervezetek, amelyek a gondoskodást elvégzik. Hogy a gondoskodásba mi tartozik bele, az nem derült ki, de egy egészen biztos: wc nincs a zónában. Nem véletlenül nincs, állítólag nem lehet, mert az már építmény, és a senki földjére ilyesmit senki se telepíthet. Lehetne létesíteni magyar vagy szerb területen, de úgy tűnik, ez a probléma egyik államnak se fontos.
Eszembe jutott Miska bácsi, akit '45-ben elhurcoltak málenykij robotra, ő mesélt az útról, a különféle táborokról, a körülményekről, a latrinákról - érdekes, hogy a latrina fontosabb eleme volt egy-egy ideiglenes tábornak, mint akár a barakk, és még így is gyakoriak voltak a járványok. De olyat nem mesélt, hogy az embereknek ott és úgy kellett elvégezniük a dolgukat, ahol és ahogy sikerült. Talán volt erre valamiféle szabályzat? Ki tudja?
A tranzitzóna speciális hely. Akik ott vannak, senki se hívta őket, saját elhatározásukból jöttek, nem ígért nekik senki semmit. Senki se integet utánuk és senki se várja őket a másik oldalon. Nem tudni, meddig maradnak ott és hogy utána mi lesz velük. Ők se tudják.
Iványi Gábor most botrányhőssé lépett elő. Megjelent a mobil wc-ivel és nem volt hely, ahová letegye. Nem a migrációt támogatta, nem a kvótaellenes magyar törekvéseket ásta alá, mindössze egy olyan problémát próbált megoldani, amely alapvető emberi probléma. Ráadásul nem fondorlattal tette, előzetesen levelet írt az illetékes minisztereknek, amelyben közölte szándékait. Egyik helyről kapott választ, abban közölték, hogy őrá ott semmi szükség, a megoldás jó kezekben van, a másik helyről még csak nem is reagáltak. Mellesleg nem akart ő egyéni akciót lebonyolítani, hívta a történelmi egyházak képviselőit is, hogy tartanának vele, de ebben sem járt sikerrel. A kérdés pedig kérdés marad: megoldja-e valaki a senki földje legalább minimális komfortosítását?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése