Szar ügy

Szörnyűséges gaztettet valósítottak meg dunaújvárosi pedagógusok. A napokban a városi internetes portál megzengette, hogy az egyik városi általános iskola pedagógusa egy csapatnyi harmadikos fiúcskát arra kényszerített, hogy kitakarítsák az iskolai wc-t, és ezzel lábbal tiporta az emberi méltóságukat. A szülők ezen felháborodtak és elégtételt követelnek. 

Ami számomra az esetről kiderült, az annyi, hogy az említett drága gyermekek azzal csapták agyon az időt, hogy egyik társuk holmiját - a szandálját - tréfásan elorozták és beleforgatták azt a wc-ben található emberi végtermékbe. A mulatságnak a takarítónők vetettek véget, akik ezt a fajta humort nem értékelték, és fellázadtak, mondván, tüntesse el a nyomokat, aki csinálta. A gyerekek fölött diszponáló pedagógus kisebb nyomozást indított, ám ez nem vezetett eredményre, a tettes nem jelentkezett, ezért hát úgy döntött, a kollektív bűnösség elvét érvényesíti, és az esemény résztvevőit közös takarításra kötelezte. Amint a hírek arról beszámoltak, a takarítási akciót felügyelték, ám nem biztosítottak védőfelszerelést - ezek szerint kellett volna kesztyűt, maszkot, szkafandert, a fene tudja, mit a rendelkezésére bocsájtani a kis huncutoknak. 

Nem tudom, hol tart most az ügy, állítólag időközben kiderült, hogy az elkövetők nem is azok voltak, akik végül megkapták a büntetést, persze ez is csak feltételezés, azt hiszem, a Nemzeti Nyomozóirodát még nem volták be, de hát ami késik, nem múlik, eljöhet még az is. Mi a kérdés tulajdonképpen? Az, hogy ki piszkított oda, vagy az, hogy ki alkalmazott egy otthagyott kupacot? Arról a gyerekről egyáltalán szó se esik, aki az események középpontjában lévő szandál tulajdonosa, és aki ezek szerint céltáblája az ehhez hasonló gyermeki tréfáknak. 

A kommenteket olvasva az ember elgondolkodik. A hozzászóló szülők általában biztosak benne, hogy az ő gyermekük jól nevelt, ilyesmit sose tenne, tisztán hagyja maga után a wc-t, ezért azon háborognak, miért kell a mintagyerekeknek mások neveletlen, büdös kölykének a piszkát takarítania, különben is, azért van a takarítónő. A harcosabb szülők a pedagógus és a takarítónő eltávolítását követelik, az iskola igazgatója vizsgálódik, lehet, hogy maholnap uniós szintre kerül a kérdés, elvégre gyerekeket aláztak meg, akik minden bizonnyal megálltak a fejlődésben. Megnyugtató, hogy az igazán nagy horderejű kérdésekben - mint amilyen ez is - a társadalom képes hallatni a hangját.